Ezerszer láttam már, és még mindig szeretem! Igaz, előszörre meglepett, mivel másra számítottam. Azonban magáról a fesztiválról van egy hosszú és nagyszerű dokumentumfilm, szóval végül is én kifejezetten örülök neki, hogy Ang Lee alkotása a „kulisszák” mögé vezet, és azt mutatja be, hogyan zajlottak le az utolsó fejvesztett készülődések, hogyan kötöttek ki White Lake-ben, és hogyan élte meg az eseményeket Elliot, akinek visszaemlékezésein alapul a forgatókönyv. Így sokkal nagyobb szerepet kapnak a fesztivál mozgatói, mint arcai, de én nem is hiányoltam, hogy 10 percre valaki eljátssza Hendrixet, Joplint vagy Santanát.