Ragadozó városok (2018) 64% 316★

Hát én ezt nagyon untam. A látvány az egyetlen, ami miatt eléri az öt csillagot. Volt egy-két jól sikerült poén is, de mindez nagyon kevés ahhoz, hogy egyben tartsa a filmet. Nem a színészek hibája volt, hanem a forgatókönyvé.

Agyaltam egy sort az értékelésen. A könyveket egy barátom adta kölcsön, és hamar rájöttem, hogy bizonyos szempontból a széria előnye ugyanaz, mint anno az Őrség sorozaté… a főszereplő egy szerethető lúzer. Csak az a probléma, hogy míg egy könyvben hangsúlyozhatod azt, hogy a szempontkaraktered egyáltalán nem viszi a cselekményt, addig egy filmben azonnal, ha nem is akarod, akkor is ráugrik a fókusz a cselekményt uraló alakra. Vagyis a filmről Isten se mondja meg, hogy Tom akar lenni a főszereplő, mert nyilvánvalóan Hester körül forog minden, ezáltal a könyv egyik legizgalmasabb pontja, a szemszög eltűnik a süllyesztőben.
Ennek ellenére nekem nagyon bejött. Persze, nem derül ki sok minden a világról, de nekem az a tapasztalatom a steampunkról, hogy általában nem magyarázza túl a dolgokat, teljesen mindegy, mi az alfaja. Mindig van valami alapvető abszurditás a világban, aminek semmi értelme, de amire általában minden ráépül. Ez a világ belső szabályrendszerének alapja: ettől a belső szabályrendszertől később már nem térünk el, de ahhoz el kell fogadni azt az egy-két alapelemet. Így volt az „Arany Iránytűben”, a „Szikravárosban”, az „Attack on Titan”-ben, a „Szirt krónikáiban”. Ha én el tudtam fogadni, hogy az emberi lélek a testen kívül, állatként éldegél, 15-20 méteres óriások mászkálnak a földön, vagy egy semmiből eredő, semmibe kinyúló szirten emberek élnek, akkor nem a guruló városokon fogok fennakadni.
A látványvilág, és a hangulat fenomenális, teljesen el tudott varázsolni, pont annyira tűntek kicsinek és jelentéktelennek az emberek a ragadozó városok mellett, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat. Határozottan emlékszem, hogy volt néhány nagyon jól sikerült vágás is. Egyszerűen imádom a kikacsintásokat, a kis kritikákat (személyes kedvencem mindig a hatvanperces háború gondolata lesz: ez a legreálisabb apokalipsziskoncepció, amit eddig láttam. (Na jó. A „Hülyék Paradicsoma” után) Milyen harmadik világháború? És járvány, és mittudoménmi? Bőven elég hatvan perc, hogy letarolják a fél világot).
A színészek jól lettek kiválasztva, bár abban egyetértek sokakkal, hogy Hester lehetett volna egy picit csúnyább. Ott volt a sebhelye, látszott a sebhelye, már ez is jó pont, de ha eltakarja miatta az arcát, akkor annak legyen már valami oka. Nem kell sok, csak tényleg deformáljon valamit az a sebhely! Tom nagyon klassz, csak a már említett okokból abszolút nem tud érvényesülni, Hugo Weaving szokásos szerepébe helyezkedik, és lubickol benne, kiváló antagonista, Anna Fang pedig egyértelmű kedvenc volt. A szerelmi szál miatt pedig felpattantam a film végén, és csillogó szemmel, lelkesen közöltem, hogy spoiler
És még külön kiemelem Sikolyt, mert az ő jelenetei nagyot ütöttek, és egyértelműen az egyik legizgalmasabb a Hesterrel való kapcsolata. spoiler
Összességében, nem a mélyen szántó gondolatok filmje (elvétve akadnak benne, pont a már említett Sikoly szál, a hatvanperces háború és társai, de nem azokon van a hangsúly), viszont szórakoztató steampunknak szerintem remek, én egy pillanatig sem unatkoztam. Ha pedig a YA-khoz mérjük (bár ha jól tudom, a regény még a YA megjelenése előtt íródott, tehát technikailag nem sorolható ezek közé), akkor kiemelkedőnek is merem mondani. Nekem biztos újranézős lesz.

Öööö, isten az atyám, hogy tényleg kerestem ennek a filmnek az értelmét, de nem találtam. Pedig annyira vártam már ezt a filmet, de baromi nagyot a benne. Az is lehet, hogy bennem van a hiba, hogy rossz passzban néztem meg. De tegnap délután is próbáltam megnézni, de nem ment, és most is vagy 3 órán keresztül szenvedtem vele, mert éjfél előtt pár perccel kezdtem újra neki, de már az első tíz percben is bealudtam rajta, semmi izgalmas nem történt. Utána még vagy 40x is vagy többször is megtörtént, hogy bealudtam, és vissza kellett lépnem ott ahol elvesztettem a fonalat. Egyik szereplő sem áll közel hozzám, istenem annyira lúzer páros a csaj meg a srác, a csaj ahhoz képest, hogy főhősnő volt irtó bénán viselkedett. Nem hiszem, hogy valaha is elolvasom ezek után a könyvet, pedig ezerszer is jobbak, de egyáltalán nem tűnik számomra érdekesnek a sztori. A látvány nem volt rossz, de unalmas, pedig elég jónak tűnt az alapsztori, míg el nem kezdtem, és az is bizonyítja, hogy hányszor aludtam be rajta majdnem 3 óra alatt.

Sokat húztam a megnézését, mert ezt a filmet vártam legjobban 2018 és 2019 fordulóján, de az értékelései nem voltak túl jók.

A látvány nagyon jó, ezek a mozgó városok, főleg London nagyon jól néznek ki és jó az alapötlet is.
A színészek sem voltak rosszak, de szegény Hugo Weaving megint nem kapott hálás szerepet. :D
A zene nagyon hangulatos lett, jól illett a látványhoz.

Negatívuma, hogy az elmúlt évek szinte összes YA kliséjét ellövi, sok újat nem mutat.
Semmit nem magyaráz el rendesen, csak a karaktereket ismerhetjük meg többé-kevésbé.
Kapkod is, jobban járt volna, ha két részre bontják a történetet.

Ígéretesen indult. A látvány tetszett, az ötlet szintén; és én nem is feltétlenül várom el egy ilyen filmtől, hogy megmagyarázza a miérteket vagy logikus legyen. Pluszban amikor megláttam, hogy Robert Sheehan az egyik főszereplő, instant boldogság árasztott el. A hatvanadik perc körül kezdtem el értetlenkedni, hogy ugyan ez miért több, mint két óra hosszú, miközben lazán érvényesülhetett volna a kevesebb néha több elve. Mert ebben aztán volt minden, közben meg mégsem volt semmi. A látvány nagyon nézette magát; bejöttek a guruló városok és a repülő mindenfélék is, volt cselekmény, viszonylag izgalmas is volt – és mégis többször azon kaptam magam, hogy unatkozok. Tom karakterével nem volt bajom, Hester viszont halálra idegesített. A legérdekesebb mégis talán Sikoly lehetett volna. Szóval nekem ez kicsit ilyen nesze semmi, fogd meg jól film volt. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de azért csalódott vagyok.

Noh nekem ez alapvetően tetszett :) Ne várjunk nagy meglepetéseket, hatalmas fordulatokat. A történet teljesen kiszámítható, szinte első percben tudod nagyjából mi lesz a vége. Ami miatt mégis nagyon élveztem az a gyönyörű látványvilág. Nagyon ritkán éreztem a CGI-t és egy nagyon érdekes egyvelege volt a technikáknak. Bizonyos fokig nagyon elavult és bizonyos fokig minket messze meghaladó technikák egyvelege volt ez a világ. Érdekes maga az ötlet is, bár azért én ebben az elméletben elég nagy fekete foltokat látok:) Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy moziban néztük és arra a két órára teljesen kikapcsolt minden hibája ellenére is:)

Az őszinte marketing valahogy így szólt volna:
Mad Max on Drugs – Young Adult Edition (with 300% more useless DRAMA!)
Röviden: A gyorsan lezavart háttérsztori és a hatásvadász nyitány után egy teljesen érdektelen, klisés karakterekkel telepakolt, látványos semmit kaptunk az arcunkba.
Bővebben: Nagyon tetszett a világ, ezekkel a nevetségesen hihetetlen gépezetekkel és a furcsa társadalmi berendezkedésével, de szívesebben fogadtam volna róla több infót, mint pl. honnan a frászból jött az ötlet, hogy egy atomháború szintű katasztrófa után a városok alá lánctalpas monstrumokat építsenek, vagy épp azokat húzzák fel ezeken a gépezeteken? Mi volt az elv? Mitől tűnt ez logikus megoldásnak az emberiség problémájára? Ez csupán egy, a meg nem válaszolt rejtélyek hosszú sorában, melyre a film egyszerűen nem hajlandó választ adni és a fantáziánkra bízza. Nos…
– Haver! Mi lenne, ha a városaink gépeken gurulva vadásznának egymásra?
– Te megint be vagy szívva?
– Naná… és?
– Semmi. Így is elég elcseszett az emberiség, egy ilyen húzás már nem oszt, vagy szoroz.
Valószínűleg még ez a leghihetőbb szituáció. Máshogy ezt nem tudnák nekem bemagyarázni. A másik probléma, hogy sztori összes fordulata kikövetkeztethető az első 10-15 perc után. Konkrétan semmi nem történik ebben a 2 órában, ami akár egy picit is meglephetné a nézőt. Így mi értelme van egy ilyen jellegű alkotásnak? Ezek mellett végig úgy éreztem, hogy egy több részes történet sokadik folytatását nézem, ugyanis a karakterek 90%-át be se mutatták rendesen. Bedobálták őket a képbe és próbáltak különlegesnek, meg menőnek tűnni, mint a young adult szereplők úgy általában, csak itt szegényeknek ez sehogy sem sikerült. Ott van először is a hősnőnk, Hester, kinek anyja egy modellből lett archeológus, így az arcán lévő vágásnak nevezett szépséghibával is gyönyörűbb, mint bármelyik hölgy ismerősöm. (Elnézést!) Persze a belső értékek mindenek felett, így közelebb hozva őt az átlag fiatal olvasókhoz / nézőkhöz, lelke egy hatalmas tragédia nyomát őrzi: Nem itta meg a reggeli kávéját… Igen, valahogy még ez picit átérezhetőbb és legfőképp eredetibb lett volna, mint a 600 szuper, vagy regényhősre jellemző, halott / megölt szülő, ami mellesleg kulcsfontosságú elem jelen konfliktusuk megoldásában is. Mily különös véletlen!
Hester emellett egy komor, egyedülálló figuraként jelenik meg, majd betoppan az életébe egy pasi és máris nyivákolni kezd. Ennyit az erős, független női szereplőkről, amin a „Milyen kliséket süssünk el az akciójelenetek során, hogy badass-nek tűnjünk” című könyvvel és a tűzpiros kis 'légballonkájával' felvértezett, Anna Fang sem javított. spoiler
A pozitív karakterek után essen szó a gonoszról, akit még a nagy Hugo Weaving sem tudott kellően árnyalni, de ezen mit is lehetne? BUM-BUM, VILÁGURALOM, SZAKKAZ! Na, ezt próbáld szürkén eladni! Persze a népének akar jót, annak a pár száz embernek, aki azon a csotrogányon vergődik, de nézzük meg a logikát mindezek mögött. spoiler
Vicces módon a legszerethetőbb karakter nem is ember volt, hanem egy amolyan Tesco gazdaságos Frankenstein szörnye: Sikoly. Bezony! Már a nevétől konkrétan a frász kitör, főleg mikor Hesterünk sikoltja sikítva, hogy: „Sikooooooly!” Ah… Tényleg, még az ő története volt a legérdekesebb és benne láttam a legtöbb lehetőséget, de mindegy.
Mit is mondhatnék még? Ismét kihagyott ziccerek tömegével van dolgunk, ugyanakkor azért egy fokkal élvezhetőbb lett, mint mondjuk az Űrdongó, bár a Star Wars nyúlásokat is elég nehéz megbocsátanom. spoiler Egyszeri szórakozásra megfelel tehát, hisz bőven akad benne fantázia, plusz a látvány is megér egy misét, cselekmény és karakterek szempontjából azonban iszonyat gyengére sikeredett, ezzel pedig az újranézési faktor erősen minimális.

Egyetlen gondolat volt végig a fejemben: miért nem 3D-ben néztem?! Annyira gyönyörű volt a látványvilág és annyi helyen lehetett játszani a mélységekkel, hogy ha ezt jól megcsinálták (és biztos, hogy jól megcsinálták), akkor csodálatos lehetett a 3D.
Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog, de végig lekötött és nagyon élveztem. Még úgy sincs szívem levonni csillagot, hogy volt néhány problémám a filmmel. Az egyik, hogy spoiler, a másik pedig, hogy spoiler.
Aki szereti a Peter Jackson-filmeket, annak szerintem kötelező. :))

Hát ez kínosan unalmas lett, ami egy látványfilmnél talán a legrosszabb kritika.
Túl hosszú is, de mivel már kb fél óra után marhára untam, az se segített volna rajta ha rövidebbre vágják (minek ennek 2 óra tíz perc?).
Semmi nem fogott meg benne, senkiért nem tudtam izgulni.
Még értékelni is unalmas.

Ez a film nagyon gagyi volt…Első öt perc után tudtam, hogy mi lesz a film vége…És a gyanúm be is igazolódott hamarosan.
A rendező fogta a Terminátort, Harry Pottert, Gyűrűk urát, Star Warst…stb és egy irtó nagy katyvaszt kevert ki. A szereplők Hugo kivételével irritáltak, lehetett volna jobb színészeket is beválogatni…