Akárhányszor megnézem (márpedig láttam már néhányszor!) mindig az jut eszembe, hogy menni kell, hogy élni kell, mert ez a tyúkszaros élet, amit kaptunk oly' rövid. Hogy lehet élni Amelieként, úgyis mindenki megtalálja a maga Ninoját.
Mindig az jut eszembe, hogy kellenek a hétköznapi csodák, hogy csinálni kell ezeket a hétköznapi csodákat.
Hogy képes vagyok rá.
(Mondanom sem kell, mennyire meghatározó az életemben. Imádom ezt a filmet. <3)