Anyum erősködött nézzük meg, nem volt rossz, de nem ájultam el tőle. A lelkizős részek valahogy idegesítettek (szerintem kicsit túltolták), értem, hogy So Moon nagy tragédiát élt meg, nagy lelki és fizikai teher nehezedett a fiatal srácra. Tetszett a kis szembenálló csapat összetartása, Chu Mae Ok az anyáskodó, gondoskodó gyógyító, Ga Mo Tak az erő és tapasztalat, Do Ha Na a zárkózott, távolságtartó jövőlátó és So Moon a lelkierő, a gyengék „megmentője”. A „földi” csapatot szerettem, viszont az „égiek”nem lettek a szívem csücske. Wi Gent konkrétan utáltam, szegény Moon-t „megáldották” vele, teljesen kihasználta a srácot, utána meg „hátba szúrta”. A sorozat eleje nem tetszett, de aztán beindult a történet és a cselekmény. Maga a történet elég izgalmas, akciódús és (számomra egy kicsit túl) érzelmes is. Így a sorozatnézés közben nagyon szúrták a szemem a logikátlanság, amikből elég sok volt, remélem a folytatásban (ha lesz) figyelnek rá.