Bármikor, bárhol, mindig, mindenhogy.
Ez a nagybetűs film, gyerekkezem megfogója, felnőttfejem józanítója.
Nem tudom, hányszor láttam már, egyszerűen nem lehet megunni, újra és újra szíven szúr a keserédes reménnyel, hogy ha minden lángol is körülöttünk, létezik még szeretet. Maga a világ is nagyszerű, mint valami rothadó lélek manifesztum, amiben pislákol a jó, vagy annak valami egészen kifacsart, groteszk formája.
És, ha már jó, akkor ellenpár: Top Dollar. Nem tudom, illik-e imádni, de nem érdekel, ha nem. Az ő erkölcse különös, kegyetlen, de amúgy nem mondanám, hogy gonosz, ahogy Ericre sem, hogy jó. Furcsa; egészen emberi mind a kettő.
Kultfilm.