Almodóvar általában kicsapja nálam a biztosítékot, és bár nem szeretem a buta gimi"drámákat" sem, az is fáraszt, ha végig maximális agykapacitással kell néznem valamit, elemeznem és értelmeznem, satöbbi. Ez a legtöbb filmjénél elkerülhetetlen, itt nekem kicsit szerencsésebb volt, elgondolkodtató – és persze beteg, mint mindig –, de nem kellett túl sokat töprengenem rajta.