Nem is tudom, hányszor láttam gyerekkoromban, és még hányszor felnőttként… egyszerűen nem lehet megunni. Tipikusan az a film, amiről tudod, hogy valójában nagy hülyeség az egész, de valamiért mégis a képernyőre tapaszt ez a két jómadár, és nem enged el, míg ki nem írják azt a jól ismert „fin”-t a végére.
A kórusos jelenet és a lufis bunyó a végén igazi klasszikus :D