Amikor szomorú vagyok.
amikor boldog vagyok,
amikor nevetni akarok,
amikor el akarok gondolkodni,
ki akarok kapcsolódni,
érezni,
nosztalgiázni,
szeretni,
élni.
Nem tudom megmondani, hányszor néztem végig, magyar, angol, olasz és orosz nyelven is. Főleg eredetiben, talán 10-hez közelít a szám. Már szinte kívülről tudom, de még mindig vannak mellbe vágó részek, lélegzetvisszafojtások és kitörések, nevetéssel. Még mindig sírok, amikor egy-egy olyan rész történik. És az a fojtogató nosztalgia érzés fog el, meghatódom, ha rájuk gondolok. Nagyon sok élethelyzetben tudom referenciálni. Ilyen fiatalnak lenni, vagy 30-as reménytelen szerelmes szinglinek, igen, így képzelem el. És a nap végén a lényeg az odavezető út, és a barátok, akik löktek rajta.