Valamikor nagyon régen, „amikor még az istenek kicsinyesek és kegyetlenek voltak”, az összes haverom nézte ezt a sorozatot, hát kénytelen voltam én is megnézegetni. Persze, a Herkules név, a görög mítoszok világa csak álca volt egy jó kis kardozós fantasy-sorozathoz, de mégis volt benne valami, amiért jó volt nézni. Menő volt, könnyed, helyenként elég para egy fiatal nézőnek, hogy nagy gyereknek érezze magát (az a rész még mindig megvan, amikor a pasas szíve egy konténerben dobogott, és Herkules rájött, hogy a győzelemhez ezt kell átszúrnia). Szóval ez is a 90s évek jóságai között van.