Már jó ideje a várólistámon csücsült, és, miután mostanság falom a dél-koreai filmeket (kéne az a plecsni… Szóval egy ideig még nézhetem őket XDD), idejét láttam végre kipipálni.
S milyen jól tettem! Alapvetően én nagyon imádom a Túlvilág, feltámadás, számvetés, stb. tematikájú műveket, de valahogy A holló (1994) óta nem nagyon találtam olyan filmet, ami úgy megragadott volna, mint az. Igazából túl sok hasonlóság nincs közöttük, azonkívül, hogy egyszerűen odáig és vissza voltam ezért is. Hiába egy relatíve hosszú darab, egy percig nem unatkoztam, sőt, le sem tudtam venni a szemem a képernyőről :33
Kell az a folytatás, no! (Már nem a második része – az is megvolt – hanem azon túl :))