Manírok nélküli dráma, az a fajta ami annyira valószerű hogy az ember érzi a bőrén. Már az elejétől van egy fura befelé fordulós hangulata, és nagyon tetszett hogy ezt pusztán a pillanatképekkel el tudta érni a film.
Picit másra számítottam miért történik minden, de még inkább megérintett mikor kiderült, hol rejlik a dráma oka. Én ezt nem élném túl, teljesen együtt tudtam mozogni Jackievel. Az utolsó dalért még ha feldogozásként is került bele, plusz szívecskét dobok a zenei rendezőnek, aztán megyek és jól megszeretgetem a családom.