Red Road (2006) 79% 11★

Kokemeny drama, de ez csak az utolso harmadban domborodik ki igazan.
Meglehetosen életszagu (a jo ertelemben), nincs manir, cicoma, incifincizés.
Mar az elejen van egy hangulata ami a kepernyo elott tartja az embert, es szepen szippant befele, mint foszereplonket az esemenyek.
Minosegi film azoknak, akik szeretik a fuggetlen filmeket.

Wow. A film háromnegyedéig azt se tudtam, mit nézek. Nem értettem mire föl a 18-as karika, mi a mondanivaló és egyáltalán mi a francnak vittek filmre egy olyan történetet, ami nem vezet semerre. Itt egy életunt nő, unalmas munkával, semminek se tud örülni, telnek a napok… és ennyi. Részesei lehetünk, ahogy főhősünk térfigyelő kamerán keresztül bámulja Glasgow lepukkant utcáit: egy fickó a kövér kutyájának kakiját szedi a földről, valaki lezavar egy gyors numerát a bokorban, egy nő énekelve takarít ja az irodát… ó, de érdekes! Aztán minden miértre megkapom a választ, hogy ez mégis mi és uh. Leránt a mélybe és már én se tudok örülni semminek. De legalább értelmet nyer minden.
Egyedi, „merész” módon elmésélt történet – ahol a merészség abban rejlett, hogy rémunalmasan tálalták azt, amit mások egy hatalmas dráma formájában grandiózus aláfestő zenével toltak volna a néző pofájába. Itt teljesen nyers volt minden. Zene semmi, nem lett elmagyarázva, hogy mi miért van (csak a legvégén), a szereplők mindegyike teljesen hétköznapi arcnak tűnt. Nem hinném, hogy valaha is újra fogom nézni, de örökre bennem ragadt.

Manírok nélküli dráma, az a fajta ami annyira valószerű hogy az ember érzi a bőrén. Már az elejétől van egy fura befelé fordulós hangulata, és nagyon tetszett hogy ezt pusztán a pillanatképekkel el tudta érni a film.
Picit másra számítottam miért történik minden, de még inkább megérintett mikor kiderült, hol rejlik a dráma oka. Én ezt nem élném túl, teljesen együtt tudtam mozogni Jackievel. Az utolsó dalért még ha feldogozásként is került bele, plusz szívecskét dobok a zenei rendezőnek, aztán megyek és jól megszeretgetem a családom.

Ennél a filmnél úgy kapunk drámát, hogy a történet feléig csak sejtjük, hogy valami nagy gebasz rejlik a háttérben. Aztán meg csak azt kívánjuk, hogy inkább ne is tudtuk volna meg.