Eleinte túlságosan angol volt, a szereplők britje miatt nehezen hittem el hogy bizony, ez az orosz arisztokrácia, Oroszországban. De szerencsére nem zavart végig, sőt. Hozzászoktam.

Angoltanáromnak meséltem hogy angol tanulás címszó alatt filmet nézek. Megkérdezte hogy mit. Mondom: War and Peace. Felszalad a szemöldöke. Igen? És hány órás? 12?
Szép is lett volna.

Gyönyörűek voltak a képek, a zene, minden. Nagyon szeretem az olyan filmeket ahol egyszerre lehet gyönyörködni a képekben, izgulni a szereplőkért, miközben szalad a hátadon a hideg (és még így is finoman mutatták be a háborút).
Itt mindez megvolt.

A lényeg: Én örülök hogy megnéztem. Nézzétek ti is. Ha más nem, egy próbát megér.
Meg hát. Még mindig rövidebb mint a könyv. ;)