Tudom, hogy gyerek/ifjúsági film, de ennek ellenére engem nagyon odavágott lelkileg; nyilván, mert szimbolikát látok benne, vagyis inkább egy szép (szomorú) metaforikus hasonlatot arra, ahogy jelenleg az emberiség él önmagával: vakságban. Nem kollektívan, csak az egyén a saját lelkiségével. Mi sem ismerjük magunkat, pedig bőven lenne mit felfedezni, csak bátornak kellene lenni, hogy kilépjünk a saját komfortzónánkból.
Na, de nem ragozva túl: nagyon jó film volt, a hangulata és a látvány egészen elképesztő volt, szinte ott éreztem magam én is Szikravárosban, és hallottam az elektromosságot zizegni a megfakult házkövek között.
A vége pedig, hogy nem ad nyílt válaszokat, hanem a nézőre van bízva a folytatás (bár azt hiszem, a könyvsorozat 4 részes), megint csak visszakanyarint engem ahhoz a gondolathoz, hogy önmagamba kell buknom ahhoz, hogy meglássam az igazi fényt, hiába ég az arcomba egy több száz voltos izzó csalóka világossága.