Még jobban tetszett, mint A testőr, pedig azt is szerettem. Olyan, mintha ebben a filmben még hangsúlyosabban szembeállítaná Kuroszava Sanjuro karakterét a hagyományos szamuráj értékrenddel, ebben még kevesebb a cselekmény, és legalább annyi a párbeszéd mint az első filmben, mikor arról van szó, hogy mit kéne csinálni. Szeretem ezt a figurát (szándékosan nem hívom főhősnek, bár bizonyos okok miatt lehetne annak nevezni), élvezet nézni, ahogyan folyamatosan ellene megy a hagyományos szamurájtípust, az elvárt normákat és viselkedést hozó kilencnek. Ha van választása, nem megy bele a konfliktusba, csak akkor ránt kardot, ha már tényleg nagyon muszáj, és legtöbbször inkább kidumálja magát a helyzetből.
Szerettem a film humorát, azt, hogy a legbölcsebb megfigyeléseket egy nővel mondatja ki, és Mifune Toshiro alakítását. Remek a film zenéje és a fényképezés itt is különleges. Mindenképpen érdemes megnézni: klasszikus film, teljesen rendhagyó szamurájábrázolással.