Azt hiszem, erről a filmről két dolgot tudok mondani, hogy rövid legyek és ne egy kisregényt hozzak össze, amit sokan el sem olvasnának.

I.) Hónapok óta halogattam ezt a filmet, mert tudtam, hogy fájdalmas és nyomasztó lesz. Igazam volt.

II.) Mindent elmond erről a közel két óráról, hogy nagymamán úgy nézte végig mellettem, hogy egy mukkot sem értett a dán hang-angol felirat kombinációból. Ahogy az is, hogy szintén ő tíz percenként fel akart állni és itt hagyni, mert fájt neki nézni. Aztán mégis maradt, meg tudni akarta, mi lesz a vége. A képek, a színészi munka és minden, önmagukért beszélnek.