Ebben a filmben szinte minden szereplőt csak sajnálni lehet, annyira rossz lapokat osztott nekik az élet. A történet alapjául szolgáló gyilkosságok mondhatni még nem is a legbrutálisabb elemei a filmnek. Inkább az érintett emberek élete, szenvedése. Még az elkövetőt is csak szánni lehet. Nagyon nyomorultul éreztem magam a film alatt. A cím (kicsit más a magyar, de lényegében ugyanaz) nagyon jól visszaadja a film hangulatát: tele volt csenddel. Keveset beszéltek a szereplők és a cselekményvezetés is lassú volt, amitől még nagyobb lett a feszültség. Ilyen körülmények között valóban nehéz bármit is szavakkal kimondani. A néző pedig érzi közben, hogy a sok fájdalom valahol nagyon mélyen feszül benne… és nem oldódik fel a film végére.