Olyan film, amit egykönnyen nem fogok elfelejteni. Az emberi elme legsötétebb bugyraiba is képes alámerülni és megmutatni nekünk azt, amitől tartunk vagy amire gondolni sem merünk, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy mi, emberek sok mindenre képesek vagyunk és nem csak a jó dolgokat értem ezalatt, hanem amint ez a film is olyan jól a képünkbe vágja, a legrosszabb dolgok sem állnak távol tőlünk.
Nagyon beteg, kemény, kegyetlen egy film és mégis arra sarkallt, hogy tovább nézzem, lássuk mi sül ki belőle.
Matt Dillon könyörtelenül és fájdalomkeltően jó volt a pszichopata/ empátia nélküli ember szerepében, ennyire jól játszani még őt nem láttam.
Lars von Trier kétségkívül az egyik legjobb rendező,forgatókönyvíró- jut eszembe, fel is kell hoznom magam a filmjeivel.