Először is, ez a magyar címválasztás borzalmas… :'D

A könyvre már nem nagyon emlékszem, csak az alap cselekményre és a végkifejletre, szóval nem hasonlítgattam össze a filmmel.
Hangulatos, chilles alkotás, először csodálkoztam, hogy hát ez meg hogy lett ilyen hosszú, de egy percig sem unatkoztam közben. Jó a humora, a karakterek is szerethetők, a zenék is tetszettek. Érdekes volt, ahogy Simon amúgy egy totál normális, elfogadó környezetben képtelen elmondani a titkát a családjának és a barátainak, és emiatt szorong, viszont meg is tudtam őt érteni, hiszen nem lehet könnyű…
A vége az én ízlésemnek kicsit giccses lett, nekem sok volt ez az üdvrivalgás stb. a többiek részéről, amikor kiderül, ki is valójában Blue… :DD