Nagy általánosságban nem tetszenek se a horrorok (bár ezt nem is nevezném igazán annak), se az ilyen romantikus hangvételű dolgok, de ez határozottan nem volt rossz. Szórakoztató volt, ahogy a helyükre kerültek a dolgok, és az animáció is szép volt. Shamalaja… Shymalala… szóval a rendező kitett magáért, úgy gondolom.