Tökéletes. Ez az első, ami eszembe jut róla. Lassú film, de a végletekig fenntartja a feszültséget, és olyan csavarokat lop bele, majd robbant ki, amire már azt mondaná az ember, hogy túlzás, és mégis kiválóan működik.
Egy kisváros zárt, magányos atmoszférájába szűkíti a cselekményt: családráma, intrika, egy sorsokkal játszó ötlet, és a bukás, az egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedés a szálak erdejében, amit emberkéz már nem tud tovább irányítani.
A hangulat végig nyomasztó, fullasztó, nem tudom, őszintén nem tudom megmondani, kinek az oldalán álltam, hova tettem az igazamat, kit ítéltem el, mivel nem értettem egyet.
És a zene… az külön megéri a kiemelést.
A plakát egyébként nagyon beszédes; nemcsak Miles, hanem az igazság is eltévedt. Tanulságos film, de senki ne számítson szájba rágásra vagy akcióra – elvesztem én is a film alatt, de megtaláltam magam. Sokáig bennem fog maradni, az biztos.