Óó, ezt a részt nagyon szeretem, olyan szívszorító és tragikus, a végén mindig úgy elszomorodtam már akkor is, amikor réges-régen (amikor még történtek csodák XD) láttam. A karakterek nekem még mindig idegesítőek voltak, de lehet velem van a baj, viszont Octaviust nagyon--nagyon csípem. A legjobban ezt a részt szeretem, mert az alap történet nagyon szuperre sikerült. De jobban meglennék Peter és Mary Jane szerelmi szenvedése nélkül. Ejj, ezek a szuperhősbarátnők mindig útban vannak… :D
Ja és Ana Johnson We are című dalát rongyosra hallgatom mert eszméletlenül király.