2014 – ben megismerkedtem egy szomorú tekintetű-mosolyú fiúval. Jó barátok lettünk.
Még abban az évben, télen, forralt boroztam vele az utcán, a téli szünet kezdetén. Mosolyogtunk, ő a maga módján, én az enyémen. Ittuk a bort. Boldogság közeli állapot volt.
Azt hiszem, két altesti poénja között bukott ki belőlem ez a mondat:
– Haver, ha tudnád, milyen egy elcseszett mosolyod van! Olyan, mint…
– …mint Donnie Darkonak, igaz? Már mondták páran. – felröhög, én pedig értetlenül néztem rá. Azt se tudtam kiről, miről beszél. Észrevehette, mennyire bárgyún bámulok rá, mert hitetlenkedve kifakadt:
– Te nem vágod Donnie Darkot?! Ezen változtatnod kell!.

Még aznap változtattam. Életem egyik legjobb döntése volt.