Nem láttam eddig, pedig nagyon ajánlották. Nem bánom, mert így lett most – mikor kevesebb a jó film – egy szuper filmes élményem.
Nagyon tetszik a film alaphipotézise, miszerint mennyire fontos, az ember iránt ne érezzen mindenki szánalmat, sajnálatot, esetleg önnön fizikai érzése dicső érzését. Szerettem, hogy Driss hülyéskedett meg viccelt még a testi fogyatékosság tényével is, mert ez volt a végső bizonyítéka annak, mennyire fesztelenül el tudta fogadni, hogy semmit se kendőzött el a kedvéért. Meg hát férfiak egymás között, na. Így viselkednek. A pszichológiája pedig jeles – ebből a szempontból a randis jelenet a kedvencem. Az sem utolsó szempont, hogy végig hangosan lehet rajta nevetni.
Tehát aki eddig nem látta, örüljön, hogy új élményt kap vele, és nézze meg.