Lassú tempójú film, nincsenek drámai felfedezések, ugyanakkor a szívet és a lelket is megmelengeti a három párizsi nap története, a végig szomorú hangulat ellenére minden perce kincs. Valamiféle csoda után két magányos ember kinyílik a másik előtt… Szinte tapintható a két főszereplő magányossága, az életben nem ott tartanak, ahol egykor megálmodták. Amikor kiderül, hogy a másik hasonlóan érzékeny és figyelmes, el tudják mesélni keserveiket.

Szen és Aoi az egyik legkedvesebb páros a filmek világában, akik emlékeztetnek bennünket a saját veszteségeinkre. Egy kicsit gazdagabbnak érzem magam a film megnézése után.