Egy az egyben a Fal című film jutott eszembe erről az animéről. A sok „még egy tégla a falba”. A magány, az elszigetelődés, a meg nem értettség, a bele nem illés… de azért ott a szenvedély is (igaz a soghi iránt), aztán pedig, ahogy kezd nyitni, és kicsit megdöccen az a fal, kiesik néhány tégla, és utat talál magának egy fénynyaláb… Nem irigylem a kölyköt. Túlél… de talán a 2. évadban már nemcsak…