Szeretem azokat a filmeket, amelyek mernek írni (vagy itt inkább megjeleníteni) olyan dolgokat, melyek kissé tabutémák, mert egyes köröknek kényelmetlen. Az egyházra gondoltam természetesen, úgy látszik már ’96-ban is voltak vagy elképzelhetőnek tartották, hogy vannak ilyen „kellemetlen" ügyek. Ehhez még vegyünk egy ifjú tehetséget (Edward Norton), aki remekül alakít (mindenkit megtévesztve egytől egyig), és egy tapasztalt, magabiztos de olyan arroganciával bíró ügyvédet, ami még jól is áll neki (Richard Gere). A női főszereplő játéka nem tetszett, abszolút jellegtelen és erőltetett (Laura Linney).
A csövek repednek, a cigaretták és a tanúk fogynak, a bizonyítékok a fertő legmélyéről bukkannak fel, de talán közelebb jutunk a Chicago-i bűnök feltárásához. És még Tigris magyar hangja is felháborodik a tárgyalóteremben :D