Az egyik legkedvesebb Miyazaki-filmem. Talán egy-két évvel azután láttam először, amikor kijött a film, és bár először nem igazán értettem néhány dolgot benne, nagyon megfogott. A történet, a látvány, a zene… Akkoriban nagyon sokszor láttam, és kezdtem érteni Sophie átkát – amikor először láttam, egyszerűen nem értettem, egyszer miért látjuk öregnek, aztán fiatalnak –, végül ez a dolog és a többi is, amit nem értettem, akkor kerültek a helyükre teljesen, amikor elolvastam a könyvet, pedig nagyon más a kettő. Ám mindkettő ugyanúgy szerethető és nagyszerű alkotás.