Tarkovszkij filmjeire sokféleképp lehet tekinteni. Mint beavatásokra a lélek bizonyos alappiléreihez, úgy, mint meditatív vizuális költeményekre, de akár úgy is, mint az életből elvesztegetett több órára, mert teszem azt nem ilyen lassú filmekhez vagyunk szokva. Szerencsére én inkább az első kettő felé húzok. Tarkovszkij-ban leginkább a filozófust tiszteltem, ami itt gőzerővel munkál, a Stalker az egyik legkönnyebben fogyasztható filmje, ám a mélységet csöppet sem mellőzi. Évente újra tudnám nézni, olykor meg is teszem. Sajnos azt hiszem sokan először a számítógépes játékról hallanak, pedig még a novella is jócskán különbözik a filmtől, és így sajnos egész mást várnak, mint amit kapnak.