A dinasztia: Orbánék gazdasági birodalma (2025) 85% 45★

Jól példázza a magyar közélet darabosságát és sokszor felfejthetetlen működését, hogy A dinasztia idestova négy nap alatt kiemelkedő, kétmilliós megtekintést ért el, majd ennek révén ugyanolyan öngerjesztő vonzerőre tett szert, mint a minden létező diskurzusban átpolitizált Futni mentem. Annak ellenére is, hogy A dinasztia nem egy hosszas nyomozás szemfelnyitó összegzése, hanem az elmúlt 15 évben cikkről cikkre, videóról videóra folytatott, mindenki számára elérhető, szálanként gondosan kibontható tényfeltáró munkájának kivonata – nincs benne tehát sok újdonság azok számára, akik az ország sorsáért aggódva/a mindennapok bicskanyitogató hírein és élményein rágódva végigkövették az elmúlt 15 esztendő közéleti eseményeit. Személy szerint ezt azért tartom fontosnak, mert a Snittre feltöltött másik Direkt36 videó, a kórházi fertőzések problémájáról szóló Mossuk kezeinket még most is csak százezer megtekintésnél jár, ami érdekes alapot adna egy „mi is érdekli, mi is mozgatja meg igazán a magyar embert?” témájú kutatásnak.

De ebből én arra is mernék következtetni, hogy a Direkt36-nál tudták, miért most kell elkészíteni A dinasztiát. Látszólag tökéletesen megalapozott neki Majka Bindzsisztánja, illetve a tavalyi év – egyelőre szigorúan csak látszólag – mindent is felborító belpolitikai átrendeződése, amiben az ellenzéki sajtó furcsa mód egyáltalán nem kapott szerepet, sőt, váratlanul sok pofon érte őket arról a térfélről, ahova egyébként besoroltak az elmúlt esztendőkben. A végső lökés talán a USAID támogatások elapadásának réme lehetett – innen már csak előre lehet menekülni, mintha nem maradt volna más remény a tényfeltáró munkát végző média számára, mint az internetes világ legvégső értékmérőjének, a nézettségnek a hajkurászása, természetükből fakadóan a bulvár mellőzésével.
Az természetesen elvitathatatlan tény, hogy az Orbán család elképzelhetetlenül kapzsi meggazdagodásáról beszélni kell, ahogyan arról is, lehetséges-e ennek megfékezése, elszámoltatása, van-e valamilyen kilátás arra, hogy egyszer helyrehozzuk ezt a disznóságot, van-e egy ilyen dinasztiának jövője az országban egy esetleges rendszerváltás után, illetve hogy konkrétan mekkora, hol jelentkező és lemérhető kárt okoztak ezzel Magyarországnak. A kérdések fele költői, de pont emiatt kissé homályos, valóban a NER legnagyobb, legfontosabb, legjelentősebb bűnéről beszélünk-e a Tiborcz-birodalom működésének és természetének boncolgatásakor. A NER jól ismert pökhendiségével és pofátlan gőgjével kombinálva már valóban bicskanyitogató az élményanyag – de annyira azért nem egyedi, képzeljük csak el példának okáért, micsoda hatást váltott volna ki 2004-ben vagy 2006-ban egy hasonló minőségű és hasonló nyilvánosságot elérő anyag az Apró-vagyon sorsáról (mondjuk akkor nemcsak lehetőség, szükség sem mutatkozott ilyen jellegű újságírói munkára, de ez már ugye szinte történelem).
Vannak azonban nem is annyira a Direkt36 és a téma jellegéből, mint inkább a fent említett, elég rejtélyesen működő magyar közélet alapvető problémáiból fakadó hiányosságok, amik itt is érződnek: a film potenciális közönségének javát szerintem három tábor adja ki, egyrészt az O1G-jeligére működő anti-NER-es közösség, másrészt a közéleti kérdésekre Facebook-on szembejövő címek és leadek, meg néhány előre kiválasztott podcast erejéig fogékony tömeg, harmadrészt a polarizáló médiára ráunók, akiknek lassan jobban fáj már a NER léténél és jellegénél az, hogy még mindig nem tudta senki felfejteni, mi is a Fidesz sikerének a titka, mi a NER eddigi 15 évének valós, objektív mérlege, és hogyan illeszkedik ez Magyarország szűkebb-tágabb gazdasági és politikai környezetébe. Ezen három nagyobb közegből maximum egy számára lehet újdonság a Tiborcz-birodalom mérete és milyensége, meg az azt övező arcpirító gátlástalanság – és talán náluk működhet legjobban a videó azon stilisztikai húzása, hogy Tiborczot és körét ügyesen-okosan kevésbé gazdasági bűnözőnek, mint inkább ízléstelen, nagyzoló, bénán szerepet játszó gyütt-menteknek láttatja. Félreértés ne essék, minden jel szerint azok is, miként a NER által felépített új magyar gazdasági elit egy része, de ilyen vélemények nem nagyon röppennek fel akkor, amikor az újévi Mága koncerten öltönyben és nagyestélyiben feszítő tömegeket látunk állva csápolni a techno zenére hegedűt nyúzó, mindenféle keresztekkel teleaggatott, önmagát ünnepeltető művészre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy A dinasztia szerintem elmulasztotta szövegkörnyezetbe helyezni a Tiborcz/Orbán-féle vagyonosodást, nem tudta azt kellőképpen beépíteni az 1989 utáni magyar hétköznapok és politikai korszakok, garnitúrák evolúciójába, de nem merte-akarta ennek kapcsán megpedzegetni az EU felelősségét sem. Persze lehet, éppen azért, mert arra egy videó és egy kattintásokból/támogatói pénzekből élő online lap keretei nem is elégségesek – ez a téma egyszer hosszú köteteket fog majd megtölteni (reményeim szerint).

Nem hiszem, hogy meglepné a potenciális közönséget, de jó, hogy van, és jó, hogy nem engedik a hétköznapok felszíne alá bukni a témát – csak ne feledjük el, hogy Magyarországnak ez most nem egyszerűen egy problémája, nem egy tüske a talpunkban, hanem egy összetettebb betegség egyik látványosabb tünete!

Nem az az igazi, klasszikus értelemben vett dokumentumfilm, hiszen nem új dolgokat mutat be, nem más nézőpontokat, igazságokat keres, hanem összefoglal. Minden olyat, amit meg lehetett már egyszer találni, de talán nem olyan könnyen. Összegez és ebből mutatja be azt a képet, amit akar. Mindazonáltal kifejezetten jó munkát végez, minden mocskot bemutat és igenis kiérezni, mekkora a baj. Az a probléma, hogy ezt se azok fogják látni, akiknek kéne, hanem akik már amúgy is tudják…

Sok, ehhez hasonló, tényfeltáró dokumentumfilmre mondtam már, hogy ezt mindenkinek látnia kellene. De sajnos, ezt is leginkább azok fogják megnézni, akik már eleve rendszerkritikusak.
Ennek ellenére, nagyon örülök, hogy létrejött ez a film. Fontos, hogy beleláthassunk a rendszer romlott működésébe.

Van amikor már az ember nem tud ehhez mit szólni. Talán egyszer olyan filmeket készítenek ezekről az évekről…Hollywood megirigyelné ezt az ármányságot, kapzsiságot, gőgöt, nárcizmust, amit ezek megengedhettek maguknak…a mi pénzünkből.
De nyugodjunk meg…lehet venni pénzen hatalmas kastélyokat, területeket, luxusautókat, magánklub tagságot…De stílust, ízlést nem, valamint a proliságot sem tudják eltüntetni, hiába öltöztetik magukat aranyba,gyémántba, high end márkás ruhákba, luxusórákkal felfegyverkezve…attól még ugyanolyan prolik maradnak és amint megszólalnak az old/new money aesthetic egy szempillantásra darabokra hullik és nem marad ott senki, csak egy egyszerű átlagember, aki jókor volt jó helyen, illetve jó helyre született…

„Még szomorú se vagyok,
megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj,
– undorodom csak.”