Az igazság az, hogy nagyon nem szeretem a horror filmeket. A misztikus köntös még hagyján, de a borzongás nem az én asztalom. És akkor jön a Stranger Things, amiről mindenki áradozik, nekem meg egyre jobban birizgálja a kíváncsiságom, és addig-addig vacillálok, hogy a végén két nap alatt ledaráljuk az első évadot. Mit mondhatnék? Zseniálisan össze van rakva, minden klappol benne. A színészek – különösen a gyerekek – kifogástalan játéka, a ’80-as évek beli körítés, a zenék (Toto!! – instant gyerekkori emlékek), a hangulat, a misztikum, a történet. Még a kisebb bakik sem zavaróak. A kedvencem egyértelműen Dustin, aki mindig csak a hasára gondol :)), de az egész csapat nagyon a szívemhez nőtt. Azt hiszem, még ma el kell kezdenünk a második évadot…