Florence olyan, mint egy nagy baba. Egy tüneményes, imádni való, nagy baba.
Meryl Streep káprázatos volt a szerepében, leborulok színészi nagysága előtt most is. Hugh Grant sosem tartozott a kedvenceim közé, St. Clairként mégis nagyon-nagyon tetszett, akárcsak Simon Helberg mint Cosmé, mindhárman szenzációsak voltak. A sztoriról ha nem tudtam volna, hogy valóságos alapja van, elkönyveltem volna az egészet egy buta hálivúdi mesének. Néha az élet írja a legfurcsább, leghihetetlenebb történeteket. A film rengeteg érzést hozott felszínre, elszórakoztatott, megnevettetett, megríkatott, elgondolkodtatott, meghatott és iriggyé tett. Igen, iriggyé – a legjobban az fogott meg, St. Clair mennyire szerette ezt a gyönyörű lelkű asszonyt. Létezik, létezett valaha ilyen a világon?