A főszereplő kis űrlény, Oh, kifejezetten szeretni való és ki ne tudna azonosulni a kirekesztettséggel, szóval azonnal belopta magát a szívembe. Tetszett, hogy végre nincs romantika (yaaaaaay), és egy remek női főhőst is kaptunk, viszont a történet egy kicsit gyenge és többet is ki lehetett volna hozni Tip és Oh barátságából. (Plusz a kaki-pisi poénokat miééért?) A zenés részek bár modernek, de nagyon eltalálták őket, és a film üzenete is remek.