Tavasszal szemináriumi dolgozatot írtam a filmről, és az oktatóval megegyeztünk, hogy ez Mijazaki legjobb filmje. Ódákat tudnék zengeni róla, de ehelyett álljon itt az írásom záró gondolata: „A vadon hercegnőjét Mijazaki sajátos látásmódja, a jövő jobbá tételének víziója teszi olyan különlegessé a Ghibli stúdió filmjei között. A megvalósíthatónak tűnő pozitív ígéretében kiemelkedő női karakterei és a természetfeletti erők alkalmazása segíti, melyek amellett, hogy megkérdőjelezik a hagyományos konvenciókat, helyére új identitást helyeznek. Egy, a természettel valóban harmonizáló jövőképet, ahol régi és új, természetes és mesterséges békében élhet egymással, anélkül, hogy bármelyikük is csorbulna. Egy útmutatót, hogy lehet, és hogyan kellene élni az életet, elfogadni a mást, a különlegest – mert nem vagyunk egyformák.”
Örökre beírta magát az emlékezetembe.