A vadon hercegnője (1997) 85% 330★

Tavasszal szemináriumi dolgozatot írtam a filmről, és az oktatóval megegyeztünk, hogy ez Mijazaki legjobb filmje. Ódákat tudnék zengeni róla, de ehelyett álljon itt az írásom záró gondolata: „A vadon hercegnőjét Mijazaki sajátos látásmódja, a jövő jobbá tételének víziója teszi olyan különlegessé a Ghibli stúdió filmjei között. A megvalósíthatónak tűnő pozitív ígéretében kiemelkedő női karakterei és a természetfeletti erők alkalmazása segíti, melyek amellett, hogy megkérdőjelezik a hagyományos konvenciókat, helyére új identitást helyeznek. Egy, a természettel valóban harmonizáló jövőképet, ahol régi és új, természetes és mesterséges békében élhet egymással, anélkül, hogy bármelyikük is csorbulna. Egy útmutatót, hogy lehet, és hogyan kellene élni az életet, elfogadni a mást, a különlegest – mert nem vagyunk egyformák.”
Örökre beírta magát az emlékezetembe.

Nekem nagyon tetszett, és szerintem átjött a mondanivalója. A természetet fontos megvédenünk, hiszen az táplál minket. A karakterek szépen kidolgozottak. Mindenki másért harcolt, de az érdekek végül összeértek. Mindenki levonta a tanulságot, és itt van lehetőség tanulni az elkövetett hibákból.

Egyik kedvenc Miyazaki művem. A történet jó, néha kimondottan ilyesztő, de nagyon szépen bemutatja, hogy mennyire fontos a természet, hogy vigyáznunk kell rá. A karakterek jól kidoldozottak, kedvelhetőek. Csak ajánlani tudom.

Tudtam, hogy kemény lesz, de arra azért nem számítottam, hogy ennyire. Ennyi véres jelenetet már régen nem láttam.
Ismét csak azt tudom mondani, hogy Miyazaki zseniális, de ez az anime azért nem lett a kedvencem. Iszonyat tempója volt, csak úgy kapkodtuk a fejünket a tesómmal, sok-sok történetszállal. Egy pillanatig sem volt unalmas. Pont ezért zavart engem nagyon, hogy szinte nem is kapott befejezést. A film hosszához képest alig egy-két perc alatt rendeződött el a szereplők sorsa, már ahol rendeződött…
Másik problémám. Mi a csudáért ez a címe, mikor a csaj az első negyven percben mèg csak nem is szerepel?! :D Komolyan. Néhány mellékszereplő többen volt a porondon, mint a hercegnő. :P
Pozitívumok:
A zene!! Hatalmas pacsi ismét.
A srác karaktere. Na az nagyon el lett találva (eltalálták). Igazi pozitív főhős, bölcs gondolatokkal, cselekedetekkel.
A látvány. Úristen, azoka táj és erdő ábrázolások! Gyönyörű grafika!
A mondanivaló. Hát, volt belőle bőven, magaddal viheted őket és még napokig rágódhatsz rajtuk.
A történet és annak sokszínűsége. Semmi sem fekete vagy fehér, pont mint a való életben. Végig azon gondolkodtam, hogy kellene megoldani a helyzetet és nagyon reménykedtem benne, hogy a fiú rájön a megoldásra, amire én nem tudtam. De nem csináltak belőle cukormázas történetet.
Mindenképpen örülök, hogy megnéztem! :)

Élmény volt elolvasni a korábban született hozzászólásokat a művel kapcsolatban, igazán remek értékelésekre bukkanhat az ember. :-)

A döntő pillanat nálam az utolsó jelenet volt, aminél úgy könnybe lábadt a szemem, hogy a stáblistát már csak homályosan láttam. Ez a nüansznyi csoda mindössze néhány másodperc, az univerzum idejének egy csekély töredéke, mégis, ha magadba tudtad szívni ennek az alkotásnak az atmoszféráját és átérezted mélyebben a szimbolikáját, akkor ez a képsor maga az esszencia.
Ez volt a mi nagy egymásratalálásunk a filmmel, a momentum, mely immáron örökké a részem lesz. Sokadszorra hajtok fejet Miyazaki mester és a többi alkotó előtt, akik tapinthatóvá tették a velünk élő csodát. Ők korunk utolsó varázslói.

Nagyon szeretem, ahogy Miyazaki kezeli a természetet és igyekszik harmóniát teremteni. Ez a műve is szép, fontos és időtálló. Mondjuk kifejezetten örülök, hogy nem láttam gyerekkoromban; bizonyos részeit ijesztőnek találtam volna. Ashitakát nagyon megkedveltem és tetszettek a különböző erdei lények is. A zenéje pedig varázslatos, imádtam hallgatni.

Kicsit A Hétfejű Tündér jutott eszembe… Miért akar az ember elpusztítani minden csodát? :((
Már nem tudom, hol kezdett el potyogni a könnyem, de most még hüppögök majd az ideig. Szívbemarkoló volt és gyönyörű.

Hihetetlenül tökéletesen bemutatja az emberi gyűlölködést, gyűlöletkeltést, kapzsiságot, és azt, hogy mindenre, de tényleg mindenre rá akarjuk tenni a kezünket. A természet kizsákmányolása, erdőirtás, az állatok megbecsülésének hiánya… És nem utolsó sorban az, hogy mindent megmérgezünk önmagunk körül. :(
Sokáig nem értettem egyet Ashitakával, úgy gondoltam, spoiler, de aztán rájöttem, hogy ez a mese arról szól, hogy próbáljunk meg jobbak lenni, tenni azért, hogy együtt és harmóniában tudjunk élni a természettel, a körülöttünk élőkkel, legyenek azok akár emberek, állatok, vagy növények. Csak kell valaki, aki elég hangosan hallatja a hangját, és tesz azért, hogy felhívja mások figyelmét is arra, miért érdemes harmóniát teremtenünk önmagunkkal és a természettel is egyaránt. :)

Ezt a filmet legalább annyira szeretem, mint a Nauszikát. Benne van minden, ami szükséges egy jó történethez: akció, izgalom és tanulság.
Szerencsére ez nem lett annyira szájbarágós, vagy unalmas mint Miyazaki pár alkotása, látványa pedig még ma is fantasztikus.

Néhol ez az anime számomra fura volt, szomorú, gusztustalan és megható. Az emberi kapzsiságot és a jólelkűséget, a törődést vette szerintem inkább központba. Megismerkedhettünk Ashitakaval és Sannal, akik mindent megtettek, hogy megmentsék az erdő szellemét. valamint azokkal az emberekkel, akik rosszat akartak nekik.
Érdekes volt miként fonódnak a szállak, ahogy az is, mi lett ennek a vége. :)