A vándorló palota (2004) 92% 751★

Szégyen, hogy kimaradt eddig az életemből, de nagyon örülök, hogy most pótoltam. Igazi, lélekmelengető mese, olyan klasszikus Ghibli és Miyazaki stílusban, miközben azért akad néhány kifejezetten elgondolkodtató eleme.
Egyrészt, bizonyos szempontból ez is felnőttéválástörténet: Howl és Sophie bár papíron már felnőttek, de Howl egy nagyranőtt gyerek. Nincs felelősségérzete, hisztizik, a világ legnagyobb drámájaként él meg egy hajfestést – és úgy általában, okos, de nem gondol a következményekre, erős, de sem empátia, sem különösebb logika nincs a tettei mögött. Jó ember, nem akar ártani, de közben olyan, mint az elefánt a porcelánboltban. Sophie maga elsőre a tipikus, kedves-szép mesehőslánynak tűnik, de aztán kiderül, hogy sokkal több van benne: mikor megkapja az átkot, és kilencven éves lesz, azonnal megtalálja a jó oldalát a helyzetnek, aktívan cselekszik, segít, tanítja a szereplőgárdát, és még humorral is tudja kezelni a saját helyzetét. Volt valami nagyon szép abban, hogy bár a páros találkozott egyszer a film elején, de igazából szerelmesek úgy lettek, hogy Howl meglátta a fiatal lányt az öregasszonyban, mert annyi energiát, és annyi hitet vitt az életébe. Sophie is fejlődik, Howl-t is tanítja, és mire tényleg spoiler, a felszínes, piperkőc varázsló rengeteg hősies és önfeláldozó dolgot tett, értékeli a barátait, spoiler
A mellékszereplők egytől egyig tündériek – Calcifer verhetetlen, de Markl is nagyon aranyos, és remekül megírt kisgyerek, a Puszta Boszorkánya is az ember szívéhez nő a végére, valamint Répafejen is rengeteget mosolyogtam. Külön tetszik az a kép is, amit a mese az öregkorról fest: rengeteg idős karakterünk van, de mind eltérőek, mindegyiküknek vannak értékei és rossz tulajdonságai, döntéseket hoznak, és mozgatják a cselekményt – látványosan szembeszáll az „öregasszony mindig gonosz boszorkány” sztereotípiákkal, és a való világ felé is azt a szép üzenetet közvetíti, hogy becsüljük meg az időseket, mert ha a mobilitásuk csökkent is, de elképesztően sokat adhatnak még nekünk és a világnak.
Amúgy beszélhetünk arról, hogy J. K. Rowling szerintem az egyik Bogar Bárd mese alapját (A mágus szőrös szíve) konkrétan innen vette, csak sötétített rajta két árnyalatot? spoiler
Biztos, hogy el fogom olvasni a regényt (annak ellenére, hogy úgy tudom, ott Howl karaktere kimondottan csúnya húzásokkal kezd, és van néhány elég sötét eleme), mert érdekel, miből született ez a film, és szeretnék még egy kicsit a mesevilágban maradni. És újranézős lesz. Mindenképpen.

Emiatt a film miatt kellett megosztanom a kedvenc Ghibli-filmemnek járó díjat, pedig miután láttam a Chihirot, azt hittem, már semmi sem taszíthatja le a trónról A vadon hercegnőjét. Erre jött Howl a szőke hajával, kék szemével és a mérhetetlen hiúságával, és kiemelte a tömegből Sophie-t, akivel hihetetlenül együtt tudtam érezni. Ő volt a kedvenc karakterem a filmben, igazi, bátor, erős személyiség, akire fel lehet nézni. Calcifer is nagyon a szívemhez nőtt. El sem hittem, hogy spoiler. Több ilyen film kéne Mijazakitól, jól áll neki a spoiler. Végtelenszer-nézős kategóriába került, pedig ott szinte csak a gyerekkori kedvenceim vannak.

Wow nem gondoltam volna hogy ennyire magával fog ragadni a film, teljesen elvarázsolt az egész. Sok jót hallottam már róla, sokan dicsérték, de valahogy nekem kimaradt, amit nagyon is bánok. Fantasztikus történet, fantasztikus szereplőkkel.
A képi világa gyönyörű, a színek és a zene annyira összhangba van, egyszerűen lenyűgöző.
Mindegyik szereplőt megkedveltem, de a két nagy kedvencem Howl és Sophie. spoiler De Calcifer és Markl is remek szereplők voltak.
A tanulsága is nagyon szép és fontos is.
Biztos vagyok benne hogy még többször megnézem. Egyszerűen fantasztikus történet! ❤
Heenr pedig nagyon cuki! :D :D https://i.pinimg.com/originals/03/27/d1/0327d1a95d75fb9…
https://jamietalksanime.files.wordpress.com/2015/06/tum…

Kedvenc mese! ♡♡
Nagyon aranyos történet. Sokáig húzta a megnézését, de a nyáron sikerült többször is megnézni.
Kíváncsi vagyok a könyvre, remélem benne sem fogok csalódni.

Varázslatos és bűbájos, igazán gyönyörű zenével. Imádom a szereplőket; mindenki szerethető és mindenkinek megvan a maga karaktere. Nem tudom, ki hogy van vele, de én kicsit szerelmes vagyok Howlba és nagyon kedvelem Sophie jellemét is. Miyazaki filmjei olyanok nekem, mint Murakami könyvei; magába szippantanak, mindig új értelmet találok bennük, ugyanakkor túlmutatnak magukon és kicsit felfoghatatlanok is. És igen ékes példát láthatunk arról, milyen a vérbeli férfihiszti. Tetszik a világ; ideje lenne elolvasni a könyvet is.

Végre megnéztem én is ezt az animét, már olyan sokat hallottam róla. Nagyon szép a zene és a grafika is, viszont a történet számomra néhol zavaros kissé. Nem tudott annyira lekötni, mint a Nauszika vagy A vadon hercegnője.

Ez az egyik kedvenc Miyazaki műven, nagyon el lett találva a sztori, meg persze a látványvilág is.

Ez valami hihetetlenül fantasztikus volt!! *-* Kedvenc!! Sokszor-sokszor újra fogom nézni. Na és a zenéje. Megyek is és újból meghallgatom.
Egy szívfájdalmam van csupán, hogy nem láttam előbb ezt az animét. :)

Annyiszor jött velem szembe, és én annyiszor el akartam kezdeni ahányszor ez megtörtént, de valahogy sosem jutottam odáig… Ezt csak a megnézése után sajnáltam nagyon. Olyan hatást gyakorolt rám, amire nem számítottam egy megrajzolt történettől, és azonnal újból akartam kezdeni, mert olyan szinten elvarázsolt és ámulatba ejtett.
Bevallom, nem sűrűn nézek animációkat és animéket, de A vándorló palota egy olyan film, amit érdemes mindenkinek legalább egyszer megnéznie. Egy csodálatos történet, ami egy érdekes, varázslatos világot tár fel előtted.
Elképesztő darab.

Az első Studio Ghibli filmem és valami fantasztikus volt. A karakterek, a cselekmény és maga a rajz lenyűgöző volt. Az anime pedig érdekfeszítő és romantikus. Nem volt olyan karakter, akit ne kedveltem volna.