Oké, szóval én azóta várom ezt a filmet, hogy még 2015 őszén befejeztem a könyv olvasását; a moziteremben olyan gyermeki rajongással ültem, és néhány jelenetnek úgy tudtam örülni, hogy az elmondhatatlan. Szóval nem tudok objektíven nézni erre.
Igen, vannak hibái.
És igen, megvettek a látvánnyal, a zenével, a sok easter egg-gel, és a hangulattal, úgyhogy most nem foglalkozom velük.
Lehet, hogy majd második-sokadik nézésre kicsit túl tudok látni a rajongásom rózsaszín ködén, de most csak az az érzés van meg, hogy pont ugyanannyira élveztem ezt a történetet, mint amikor először találkoztam vele regényként, és nekem ennyi bőven elég a pillanatnyi boldogsághoz.