Erről szól most a Snitt
Filmes Idézetek Játék
Bud Spencer – Terence Hill
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Formula 1
Melyik az a film?
Filmzenék
Dorama
Snittblogolók
Jamie Flatters (Our Second Cousin)
Middle Finger Moments from Movies
Criterion Closet Picks
Egy-kép-kocka játék
Filmes képek
Mindenféle jószágok!
TV2 Play
Lost in translation
Minden, ami Netflix!
Anime
Mit nézzek?
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Az első 45 perc után ott tartottam, hogy itt és most volt elég. Annyira dühítő volt nézni, egyszerűen felforrt az agyvizem. Aztán csak nekifutottam a második felének, és teljesen megrázott a végére. Én – aki nulla megértést vagyok képes tanúsítani a főszereplő anya és gyermeke típusú emberek felé – valahogy megsajnáltam őket. Egyebekben talán szülőnek kell lenni ahhoz, hogy az ember jobban megértse, átérezze a filmet, de nyilván megérti az is, akinek nincs gyereke.