Floridai álom (2017) 75% 114★

A film mondanivalója jó, mégsem ütős. Néztem, de nem váltott ki belőlem sok mindent, maximum egy kis haragot. Moonee anyja teljes mértében felelőtlen szülő volt, akinek nagyon sok van a rovásán, mégis nehéz kővel dobálni, hiszen bár felnőtt szemmel vállalhatatlan volt a nő, a kislány mégis boldog életet élt vele. A gyerekek egyébként abszolút gyerekek voltak; hangosak és meggondolatlanok, kifejezetten irritálóak. Szereplőként a Willem Dafoe által megformált Bobby volt a legértékelhetőbb; volt egy jelenete, ami kifejezetten tetszett. Jelenleg nem igazán tudom hova tenni a filmet, valahogy többet vártam tőle, ugyanakkor nem volt rossz.

Egyszerű és nagyszerű. Ami a legjobban megfogott, hogy mindent, amit látunk, a gyerekek szemén keresztül látjuk és emiatt olyan más az egész. Semmi képmutatás. A szegénység, amiben élnek valahogy elviselhetőbbnek tűnik amikor látjuk őket felszabadultan futkorászni, huncutkodni egész áldott nap és bár Moonee anyukája nem a legjobb anya példaképe, elcseszett szegény életében legalább foglalkozik a gyerekével és próbál boldog pillanatokat teremteni lánya életébe. Willem Dafoe karaktere pedig kiemelkedik mind közül, valahogy megint ő lett a kedvenc.

Az a fajta film, ami egyszerre göngyöli csomóba a gyomrodat és tölti fel a szívedet minden széppel és jóval. Olyan szemetgyönyörködtető látványba vonja a történetét, hogy a kőkemény realitás ellenére minden mozdulat és lépés költői táncnak és andalgásnak tűnik. A színészi játék mindenki részéről hibátlan és olyan természetes, hogy elmosódnak a határok a karakterek és a valóság között. Nem fog egyhamar elmúlni a Willem Dafoe-mániám.

I don't want to live on this planet anymore. Nézze meg, akinek lehetősége van.

Szubjektív:
spoiler

Szép képekkel bemutatott reális történet, ami inkább irritáló volt a folyamatos kiabálástól és gyerekzsivajtól, mint élvezhető. A szegénységből és a függőségből egyaránt nehéz kitörni, főleg, ha az ember nem is akar. A gyerekvállalást pedig lassan szakvéleményhez kötném, mert az ilyen filmek nélkül is bőven egyértelmű, hogy lassan annyi gyerek nő fel szülői felügyelet nélkül, hogy hamarabb beköszönt a Hülyék Paradicsoma, mint gondolnánk.

Hagytam egy pár napot mielőtt értékelem a filmet, hogy átgondolhassam mit is érzek. Nos, továbbra is azt tudom mondani, hogy ez nekem nem jött be. Értem a mondanivalót, és azt sem állítom, hogy a rendező nem valósághűen mutatta be a szegénységet, de ettől én ezt még nem élveztem. Egyedül Willem Dafoe játéka keltette fel az érdeklődésemet, ő számomra valami teljesen újat mutatott, de a gyerekek például kimondottan idegesítettek. A fényképezés nagyon szép, de nekem kb. ennyi, egyszer elég volt.

Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e a film, vagy nem, mert olyan témát boncolgat, amitől nehéz azt mondani, hogy ez egy remek film volt. Egyszerre nyomasztó és felemelő, de inkább a nyomor, az élet nehézsége ami átüt. A színészek zseniálisak, főleg a gyerekek alakítása fogott meg.

Pár napot kellett várnom az értékelésre, mert első blikkre simán 1 csillagot adtam volna. Mikor vége let a filmnek nem csak én ültem csöndben és meredtem a vászonra.
Dokumentarista jellegű a film.
Szó szerint érezhető, ahogy Floridában izzik az aszfalt. A film alatt hiába volt hűvös a teremben, többször úgy éreztem, hogy megsülök. A szagát is érzi az ember. Olyan valósan mutatja be a proletár életet mintha ott laknál a motelben. És ettől jó a film. Hiszen hétköznapi dolgok történnek benne. Az emberek próbálnak boldogulni a maguk módján, a saját helyzetükhöz mérten.

Sem az ál-reality sem a valóságshow nem elég pontos megnevezés… és így jutottam el a -ezt figyeld- showvalóság-hoz (hah!) -mert Sean Baker kamerája előtt valahogy annyira élettel teli, hihető karakterekké változnak az emberek. Akár csak előző filmjénél, itt sem csak hivatásos színészek játszottak, ami nagy mértékben segíti a bemutatni kívánt személyekkel kapcsolatban kialakuló eredetiség-érzet létrejöttét. Számomra a film végig érdekes és izgalmas volt, sőt néha már túl életszagú is (arra gondolok, amikor kínosan érzed magad, pedig csak egy filmet nézel) -na és még meglepő fordulatok is mutatkoztak. A nézőnek érdekes helyzetek és a sok-sok dráma, rengeteg hús-vér ember igazi valósága jut, akik egyébként teljesen másképp reagálnak ezekre (pl. ami nekünk már dráma volna, az nekik könnyen lehet hétköznapiságuk) és számomra ez mindvégig olyan ellentmondásos égisz alatt tartja a filmet, amitől abbahagyhatatlanná válik. Amíg nézed, addig azok az emberek konkrétan élnek; ott, benne. Nem sok ilyet ismerek!

extra – megtekintés utáni egy mondatos vélemény/észrevetél egy fiatal hölgytől: spoiler :)

Valóságos film. Ez van. Szerintem a vége azt jelenti, hogy hamis az is, ami a menekülés. Így nézve roppant reménytelen, de nem kell így nézni. Nagyon jó film, meg fontos, mert reális. Nem ragozom tovább.