Erre a filmre nem tudom, mit mondjak. Minden annyira üresnek hatna, hogy sehogy nem illik ide. Az egész filmben alig hangzik el szó, de minden pillanata, minden apró mozzanat szimbólum, és olyan örök igazságok vannak jelen ebben a történetben, amihez nem kell még érdeklődni sem a buddhizmus iránt, hogy megértsük, mert véleményem szerint számtalan vallás, és filozófiai irányzat kimondja őket. Tényleg csoda minden perce, nem kell név a karaktereknek, hiszen valahol pont ezért tudja átérezni a helyzetüket a néző, megérteni, mit jelent az ő útjuk. Még nagyon sokszor meg fogom azt hiszem nézni, mert tudom, hogy százszor több van benne, mint amit elsőre láttam, pedig így is órák óta töprengek rajta, és talán napokig fogok. Bár együtt alkotnak egészet, azt hiszem, az az évszak, aminek a tartalma a legjobban megragadott, az ősz volt… nem csak a főszereplő, és az idős szerzetes, de a rendőrök szerepe miatt is.