Nagyon szeretem ezt a részt, de számomra az örök kedvenc az első marad. A film abban az évben jött ki, amikor megszülettem és négy éves voltam, amikor először láttam, és azóta is rajongója vagyok a trilógiának. Imádom a komikus jeleneteket, a szállóigévé váló mondatokat, a Doki őrült jellemét. Ám néha Marty karaktere elképesztően idegesítő volt. (Ez mégsem akadályozta meg a kicsike énemet abban, hogy beleszeressen a fiatal Michael J. Fox-ba. :D)