A filmzene annyira illik a filmhez, hogy most már bárhol meghallom, biztos, hogy kötni tudom hozzá.
Egyébként először anyummal láttam évekkel ezelőtt, és emlékszem, a sztori annyira beleégett a fejembe, hogy másodjára már csak pár kockát kellett a helyére illeszteni. Ez tipikusan az a film volt, ami szerintem nagyon jó színészeket használt fel. Naomi Watts-nak sikerült megutáltatnia magát velem, annyira hozta az elkényeztetett, érzéketlen, önző nőt. Edward Norton pedig, mint Walter, szerintem zseniális volt. Imádtam, teljesen ráillett a szerep.
A történet pedig egyszerre kegyetlen és szép, főleg a végére. Olyan érzelmi vihar dúlt bennem, miközben néztem, hogy nem tudtam, hogy elkapcsoljak, mert nem bírom tovább, vagy nézzem, mert annyira nézheti magát. Persze, végül az utóbbi nyert. Bárcsak máshogy alakultak volna a dolgaik, de akkor talán Kitty jelleme nem fejlődött volna jó irányba.
Mindenesetre örülök, hogy másodjára is belefutottam.