Szeretem a film nézőpontjait. A kameráét és a szereplőkét.
Amikor egy filmben túl sok a szép kép, óhatatlanul eszembe jut, hogy ez egy picit hatásvadász, de elnéztem neki.
Amit nem szeretek, az az öregség. Mert kiábrándító. Viszont mindig is csodáltam azokat, akik képesek méltósággal megöregedni, és azt hiszem, kell némi méltóság ahhoz, hogy az ember egy „vén trottyot” játsszon a vásznon. Azt az öregembert, aki lett belőle. Michael Caine-ben mindig is volt méltóság, és örülök, hogy idős korára is megőrizte ezt meg a humorát.
Egyébként ez egy jó film. Előttem már többen elmondták, hogy miről szól.
Nem bántam meg, hogy megnéztem.