Azt hiszem, a zene tetszett a legjobban, aztán a látvány. Nagyon színes film, annak ellenére látványos, hogy végig egy öreg, kopott hajón játszódik. Itt sem hangzik el sok párbeszéd, az öreg és a lány egyáltalán nem beszél; a csöndet a rendező hasonlóképpen használja fel, mint a Lopakodó lelkekben. Valahol azt mondta, hogy szerinte túl sok a párbeszéd a filmekben, ő arra használja a csöndet (illetve a beszéd nélküliséget, mert csönd az nincs, hiszen végig szól a zene), hogy a néző közelebbről nézze, jobban megismerje a karaktereket. Szerintem sikerült elérnie amit szeretett volna.