Az egyik legkegyetlenebb dráma, amit csak filmre vittek – miközben az élet régóta, rutinból rendezi az ilyesmit. De ilyen tökéletesen adagolva, ilyen kegyetlen, mégsem ízléstelen vágásokkal, és remek színészekkel (Kseniya Rappoportot nevezzük nyugodtan az orosz Cate Blanchettnek!* a Polip főhőse pedig mint legalja stici szerepel). És a zene.. ez lett az utolsó Ennio Morricone-film, amit még a mester életében nézhettem – hallgattam. (* hogyan essünk túlzásba – de nem baj :)