Az angol filmeknek mindig van egy bizonyos légkörük, ami miatt egyből tudja ez ember, hogy igen, ez angol. De lehet csak én vagyok vele így. Volt időszak mikor faltam a Hugh Grant filmeket (asszem ez a romantikus időszakomra tehető). Ez a film nem azért a szívem csücske mert olyan eget rengetően jó, hanem mert a nővérem annak idején ennek a zenéjére vonult az esküvőjén.
Amúgy minden megtalálható benne ami kell/vagy nem kell egy esküvőnél. Sírás, öröm, tragédia, boldogság, őrültekháza. Mikor már úgy mennek a következő esküvőre (vagyis rohannak), mintha a munkába rohannának. :D