Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

Volt egyszer… az anyám (2025) Diplo, a kis dínó (2024) Háttérzene államcsínyhez (2024) Goebbels, a manipuláció művészete (2024) Elefántos kaland (2024) Mennydörgők* (2025) Fehér bátorság (2024) Simona Kossak, a vadon őrzője (2024) Alig páran (2023) Lampo – Vonatkaland négy lábon (2023) Minghun (2024) Ürömszülők (2021)

Streamingpremierek

Star Wars: Alvilági históriák (2025–) Malditos – Az átkozottak (2025–) Rosszfiú (2023–) Halálszint felett (2024) Apák gyöngye (2024) Saturday Night: A kezdetek (2024) A legnagyobb rajongó (2025) Még egy kis szívesség (2025) A négy évszak (2025–) Egy százalék indián (2024) A keskeny út a mély északra (2025–) A Starling lány (2023)

Random kedvcsináló

Természetes fény (2021)

A szokványos háborús filmek bármennyire is koncentráljanak a szörnyűségre, azért mégis megteremtik a hősiesség helyzeteit, ezáltal a háborút többnyire kifejezetten akaratukon kívül egy embercsináló, azaz végső soron hasznos és szükséges folyamatként pozicionálják. Ezt a csapdát szinte lehetetlen elkerülni. Ennek a filmnek a nagyszerűsége ebben rejlik: nincs itt semmi, de semmi hősies. Még csak nagyon háború sincs. Hideg van, sár, totális elveszettség. Jelen idő és „láb elé nézz” perspektíva. Ehhez még hozzáveszem azt is, hogy a filmkészítéssel együttjáró nagyszerűségre törekvést is sikerült teljesen kihagyni, úgyhogy tékápé egy szavam se lehetne. Azért mégis van, mert a kevés megszólalás nagyon művi lett. Különösen a főszereplő autentikusságához képest. A tisztek kimért és hangsúlyozós beszédmódja nem igazán életszerű. A tökéletességet tehát nem éri el, de ajánlom mindenkinek, mert többnyire éppen ilyesminek gondolom a háborút egy átlagos katona nézőpontjából.