Dokumentumfilm jellegű kicsit ez az alkotás a közbevágott beszélgetések miatt, de érdekes volt. Sokkal inkább Chaplin magánéletéről szólt (amiről én eddig nem sokat tudtam), mint a filmjeiről, én szívesebben néztem volna többet a „háttérmunkákról”, a forgatásokról – úgy érzem ezekből nagyon kis szeletet kaptunk csak, pedig én kifejezetten szeretem, ha a film témája ez. Így is hosszú volt a film, de biztosan akkor még hosszabb lett volna, ha több ilyen jelenet is lett volna benne.
RDJ jól játszott, ez szerintem az egyik legjobb filmje. Az különösen tetszett, ahogy „öregítették” a filmben. A kilencvenes években készült filmeknek amúgy van egy bizonyos hangulata, amit nem tudok teljesen megmagyarázni, hogy mi, de én nagyon szeretem és ezt ebben is éreztem és ez nagyon tetszett benne.