Igazán súlyos, tömény forgatókönyvvel kell szembenéznünk. Az első felében azért, mert Andre végeérhetetlen történetekkel és leírásokkal ágyaz meg nyugodt álmainknak. A második felében pedig már egyik izgalmas és fontos témáról váltanak a következőre, amibe már szeretnénk mi is bekapcsolódni. Pl amikor a tudomány-technológia-ember-elkényelmesedés kapcsolatáról beszélnek, így 40 évvel később bőven lehetne még mélyebbre ásni.
Kamaradráma lévén sem a cselekmény, sem a változó helyszín, sem egy újabb szereplő megjelenésének lehetősége nem töri meg kettejük párbeszédét. Ettől egyrészt állandó a hangulat, másrészt intenzívebb az élmény nézőként. Kíméletlenül egy pillanatnyi szünetet sem kapunk.
Többszörnézős film, leginkább 5-10 évente tudom elképzelni az ismétlő köröket.