„Kell egy csapat” – mondaná Minarik Ede, és minél elcsépeltebben hangzik, annál inkább kell, mert egymagunkban depressziósak, alkoholisták, magunkba fordultak, önzők, kibírhatatlanok leszünk, mint amilyenek ők is lettek. Nagyon hosszú a film, de nem alaptalanul, mert jól bevisz a szereplők életébe, és amikor már végképp elegünk van, jön a katarzis. Van már magyar férfi szinkronúszó csapat? Lehet, hogy lesz:) De megnézném:D Az angol változatot, a Férfiak fecskében-t is láttam, az szemérmesebben angolos, az is jó, de nem megy ilyen mélyre mint ez.